Néhány hónapja új irányt vett az életünk...kicsit lassan, kicsit óvatosan - valahogy úgy, ahogyan egy tengerjáró hajó irányt vált. Három gyerekkel nem lenne bölcs dolog a drasztikus váltás, inkább ellenállást szülne, mint lelkesedést.

Édesanyám betegsége kapcsán kezdtem utánaolvasgatni a táplálkozás hatásainak ("az vagy, amit megeszel"), az élelmiSZEReknek, röviden annak a sok szemétnek, amin eddig éltünk...Ez így egy kicsit talán durván hangzik, de egyre inkább így gondolom...azzal tudnám legjobban érzékeltetni a változást, hogy eddig a bevásárláskor megvettem az alapvető (és kevésbé alapvető) élelmiszereket, plusz egy kis gyümölcsöt, zöldséget. Ez mára megfordult: a bevásárló listán elöl szerepelnek a zöldek, ők váltak "alapvetővé".

A kenyeret már évek óta itthon sütöm, először fehér lisztből. Talán egy éve hallottam egy előadást ezzel kapcsolatban, és a "ki fehér kenyeret fal, hamarabb hal" mondást hallva elkezdtem a váltást...ez volt az első lépés. A fehér liszthez kevertem egy kis teljes kiörlésűt, aztán egy kicsit többet, aztán még többet, most ott tartunk, hogy a teljes kiörlésűhöz keverek egy kis fehéret. A gyerekek reakciója a "fúj, ez gusztúúúústalan"-ról szépen átfordult arra, hogy most már nem szívesen eszik meg a bolti kenyeret, ha rohanásban vagyunk, és kénytelen vagyok venni...

Második lépésként likvidáltuk a citrált az életünkből. Most is sokat teázunk, de már frissen facsart citromlével ízesítve. A gyerekek először öklendezve mondták, hogy hányingerük van a rostoktól (ezért eleinte szűrögettem), aztán ezt is szépen megszokták :)

Ezek voltak a legelső apró lépések, és még most is a legelején tartunk...

/képek forrása: pinterest/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.